Önvizsgálati meditáció

"A lemondás legmagasztosabb szintje a belső lemondás, az önmegtartóztatás. Akiben belül nincs önmegtartóztatás, az a külső dolgokra mindhiába próbál nemet mondani. Mindenekelőtt engedd el rossz tulajdonságaid és takarítsd el lelki utadról az önzés, a harag, a kapzsiság és a gyűlölet köveit."

Az önvizsgálati meditáció a „Jóga a mindennapi életben” rendszer része. A figyelemösszpontosító és meditációs gyakorlatok ugyanúgy szintenként épülnek egymásra, mint ahogy ezt a módszerességet az ászanák és a pránajamák gyakorlása során már megtapasztaltuk. A jógarendszer így, vagyis lépésről lépésre vezet, és segít a továbbfejlődésben.

Az önvizsgálati meditáció technikái segítenek a jobb önmegismerés, az önuralom és az önmegvalósítás eléréséhez, amelyek révén megtapasztalhatjuk és kibontakoztathatjuk önmagunkban az Isteni Önvalót (átmát). Ilyen fenséges és nagy célt nem lehet máról holnapra elérni. Megvalósításához önfegyelemre, gyakorlásra és egy Mester irányítására van szükség.

Az önvizsgálati meditáció a „Milyen vagyok?” kérdéssel kezdődik, hogy végül megtaláljuk a választ létünk legalapvetőbb kérdésére: „Ki vagyok én?”

A meditáció által spirituális tudásra (para vidya) teszünk szert, amely az intellektuális tudástól (apara vidya) eltérően örök és változatlan. A para vidya nem tanítható és így nem lehet megtanulni sem. A kozmikus törvények elfogadásával és betartásával, a mantragyakorlásával, meditációval és Mesterünk áldásával a belsőnkben bontakozik ki a para vidya.

Hogy eljussunk az átma megismeréséig, előzőleg tüzetes vizsgálatnak és elemzésnek kell alávetnünk a három tudatszintet – tudat, tudatalatti és tudattalan. Ha már teljes egészében felszabadítottuk és megtisztítottuk a tudatunkat – ami csak úgy lehetséges, hogy tudatossá tesszük e három tudatszintet –, megnyílik a legfelsőbb tudathoz vezető kapu és elénk tárul, megnyilvánul az Isteni Átma.

Az önvizsgálati meditáció során először olyan gyakorlatokat végzünk, amelyek segítségével a tökéletes testi és lelki nyugalom állapotába kerülünk. Ezt követően figyelem-összpontosító képességünket, képzelőerőnket és imaginációs képességünket edzzük és fejlesztjük, majd foglalkozunk önnön tudatunk tartalmaival, tulajdonságainkkal, nézeteinkkel, képzeteinkkel és gondolkodásmódunkkal.

Fontos, hogy elszakadjunk előre kialakított nézeteinktől, előítéleteinktől, és feloldva azokat semleges, elfogulatlan álláspontra helyezkedjünk. Csak így nyílhatnak meg előttünk új perspektívák, így juthatunk új felismerésekre.

Ne ragaszkodjunk görcsösen a „bejáratott formulákhoz”, ne ismételjük a régi, „jól betanult leckét”, ne vergődjünk saját érzelmeink fogságában, hanem merjünk túllépni az intellektus határain, hogy alámerülhessünk tudatunk mélyebben fekvő rétegeibe.

Gyakran esünk abba a tévhitbe, hogy jól ismerjük önmagunkat, ám ha mélyebben magunkba nézünk, hamar kiderül, hogy mennyi mindent nem tudunk magunkról. Talán meg is lepődünk, mennyi szép és pozitív tulajdonságot fedezünk fel magunkban: együttérzést, megértést, szeretetet, alázatot, türelmet, fegyelmet, őszinteséget, céltudatosságot, elégedettséget, örömöt, békét és mély belső boldogságot. Ha tudatában vagyunk ezeknek, vagyis tudatosítjuk őket, nagy segítséget jelentenek önmagunknak, lelki fejlődésünknek és emberi kapcsolatainkra nézve is.

Előfordulhat azonban az is, hogy negatív meglepetésben lesz részünk, mert negatív tulajdonságokra lelünk magunkban. Ez az oldalunk gátolja spirituális fejlődésünket, megbontja az összhangot önmagunkban és a környezetünkben. Végezzünk őszinte önvizsgálatot: nem vagyunk- e gyávák, telhetetlenek, becsvágyók, irigyek, féltékenyek, türelmetlenek, haragtartók, ingerlékenyek, intoleránsak, kapzsik, indulatosak, hiúk? Vizsgáljuk meg vannak-e komplexusaink? Gyakran nem is vagyunk tudatában ezeknek a jellemvonásoknak, vagy azt hisszük, rég leküzdöttük őket. Aztán egyszer csak mégis előkerülnek a „süllyesztőből”. A tudatalattinkban lapulnak, mint elszórt magvak, amelyek csak kedvező körülményekre várnak, hogy kicsírázhassanak.

Létünk az alábbi négy tudatszinten zajlik:

tudattalan,
tudatalatti,
tudatos és,
tudatfeletti, tudaton túli.

A tudattalanban rejtőznek korábbi inkarnációink karmikus nyomai. A tudatalattiban viszont jelenlegi létünk minden tapasztalata és élménye található, amelyeket lelkünk anyaméhbe történő bejutása óta szereztünk és ezek itt mind „feljegyződnek”, rögzülnek. A tudatalatti tartalmazza mindazt, amit valaha megtapasztaltunk és átéltünk, amit tudatosan vagy öntudatlanul érzékeltünk. Leginkább egy magnetofonhoz hasonlítható, amely rögzíti a mikrofon által felvett összes zörejt. A tudatalatti mindent elraktároz: a szépet és örömtelit éppúgy, mint az elfojtott problémákat, a felemás és agresszív érzéseket, a félelmeket, a szomorúságot, a reményeket és a vágyakat, vagy a kívánságokat.

Azáltal, hogy a meditáció során mélyen önmagunkba merülünk, azonosíthatjuk és tudatosíthatjuk ezeket a tudatalattiban rejtőző „magvakat”. Az okok és összefüggések felismerése és elemzése által felfedjük, feloldjuk, végérvényesen megszüntethetjük, illetve végleg eltávolíthatjuk őket.

Nézzünk egy példát:
Valakit, látszólag minden ok nélkül, félelmek gyötörnek, ezért pszichiáterhez fordul. Múltjának elemzése során kiderül, hogy félelmei egy bizonyos gyerekkori eseményre vezethetők vissza. Az ok feltárásával elveszíti jelentőségét a félelem, és az érintett így tudatosan megszabadulhat tőle.

Az öntudatlanul szerzett vagy fel nem dolgozott korábbi élménytartalmak, amelyek a tudatalattinkban tárolódnak, csak addig kínoznak, csak addig lehetnek hatással ránk, ameddig nem tudatosulnak bennünk a valódi összefüggések. A tudás fényében azonnal eltűnnek ezek az „árnyak”.

Az „önvizsgálati meditáció” során belső világunkat kutatjuk és közelebbről megismerjük az elménk működését, vagyis azt a lelki funkciót, amely megteremti az összeköttetést a tudatalatti és a tudatos között.

Az elme olyan, mint egy hömpölygő folyam: nem lehet sokáig feltartóztatni vagy duzzasztással eltorlaszolni az útját. Ha úgy emelünk duzzasztógátat, hogy nem gondoskodunk levezetőcsatornáról, egy ideig ugyan visszatarthatjuk, uralhatjuk a víztömeget, ám előbb-utóbb bekövetkezik a katasztrófa. A gát átszakad, és a kiáradó víztömeg sodró árként elönti a tájat. Ha túlságosan megzabolázzuk az elménket, ha elnyomjuk vágyainkat és érzéseinket, a tudatalattinkban is robbanásszerűen oldódik ki a feszültség a megnövekvő belső nyomás hatására.

Az elménknek nem tudunk megálljt parancsolni, de azért megfelelő mederbe terelhetjük, ahogy a folyókat is szabályozni szokták, hogy elejét vegyék az árvizeknek és a vele járó károknak. Az „önvizsgálati meditáció” során megtanuljuk ellenőrizni és szabályozni tudatunk „eszközeit” – vagyis az elmét és az érzékeket – anélkül, hogy korlátoznánk annak működését. Ehhez előbb meg kell ismernünk és értenünk önmagunkat, viselkedésünk belső mozgatórugóit, indítékait. Ezáltal időben közbeavatkozhatunk és megakadályozhatjuk, hogy gondolataink olyan irányt vegyenek, amely később sok bajjal és szenvedéssel járna.

Az önvizsgálati meditációban megtanuljuk megérteni önmagunkat és embertársainkat, megtanulunk megbocsátani magunknak és másoknak is. Megtisztítjuk a tudatalattinkat, és fokozatosan feloldjuk a belső gátlásokat, komplexusokat. Gondolkodásunk rendezett és tiszta lesz, ezáltal legyőzhetjük, sőt el is kerülhetjük az élet sok nehézségét, életünk buktatóit. Végül eljutunk valódi lényünk és életünk céljának felismeréséig, valamint belső valónk kibontakoztatásáig.

Vizsgáljuk meg saját életünket. Csak az anyagi élvezeteket keresünk, vagy megismerése és spirituális tudásra törekszünk? Az állatok életét kitölti az evés, az ivás, az alvás és fajfenntartás. Aki beéri ennyivel, és nem tör magasabb célok felé, az elkótyavetyéli emberi mivoltából adódó lehetőségeit. Aki viszont felismeri az emberi létben rejlő esélyeket, az időt szán az imádságra és a meditálásra (teljesen függetlenül attól, hogy milyen hitet vall, mi a vallása, mely felekezethez tartozik). Isten mindenütt jelen van, Ő az a mindent átható, tudatos, öröktől fogva létező erő, az a tudatos energia amely eltölt minden élettelent és élő teremtményt.

A „Jóga a mindennapi életben” és az önvizsgálati meditáció segítségével az igazi önvalónkkal történő eggyé váláson keresztül eljutunk a kitűzött célhoz, vagyis az önmegismeréshez és önmegvalósításhoz.