Ászanák

Az ászana szanszkrit szó, azt jelenti: ülés vagy testhelyzet. Általános értelemben az ászana kifejezés annyit tesz, hogy hosszabb időn át kényelmesen, ellazulva egy bizonyos testtartásban maradunk, vagyis „benne nyugszunk” a testhelyzetben. Patanjali, aki az időszámításunk előtti 2. században a Jóga Szútrák (tételek) című művében leírta a jógával kapcsolatos elveket és felismeréseket, még csak a meditációs ülést nevezte „ászanának”, a testgyakorlatokat a „vjajam jóga” elnevezéssel illette. A köznyelvben ugyanakkor, ma már a dinamikus jógagyakorlatokat is ászanáknak szokás nevezni.

Sok ászana az állatok természetes mozgásaira és testtartásaira, vagyis a természetből vett példákra vezethető vissza. Ennek megfelelően számos ászana állatok nevét viseli: „macska”, „őz”, „tigris”, „nyúl” stb. Az ászanák gyakorlásával kiválthatók azok a jótékony hatások, amelyek az állatokat arra késztetik, hogy ösztönösen felvegyék az adott testhelyzetet. Például: a mardzsari (macska) a test és a gerincoszlop nyújtására szolgál, a bhujangászana (kobra) az agressziók és érzelmek feloldására, a shashankászana (nyúl) a lazításra. A legmagasabb fokú, „királyi” ászanák a shirshászana (fejenállás) és a padmászana (lótuszülés).

Az ászanák erős hatást gyakorolnak a testre és a szellemre. Hatnak az izmokra, az ízületekre, a légzésre, a szívműködésre, az idegekre, a keringési és nyirokrendszerre, az összes szervre és mirigyre, valamint az elmére, a tudatra, illetve a pszihére és a csakrákra (energiaközpontokra). Az ászanák pszichoszomatikus gyakorlatok, amelyek erősítik és kiegyensúlyozzák a teljes idegrendszert, s amelyek harmonizálják és stabilizálják a gyakorló lelkiállapotát. Segítségükkel elérhető a nyugalom, az elme békéje, az ellazultság, valamint a belső szabadság és béke érzése.

A „Jóga a mindennapi életben” rendszer felépítéséből következően lépésről lépésre, módszeresen, az egyszerű előkészítő gyakorlatokból kiindulva készíti fel a testet a haladó szintű, nehezebb ászanákra. A gyakorlások előtt, után és között lazító szakaszok vannak beiktatva. Az ellazulás képességének fejlesztése révén mélyebben megismerhetjük saját testünket. A testi és szellemi ellazultság fontos előfeltétele a jógagyakorlatok helyes végrehajtásának, mert az ászanák csak ekkor fejtik ki maradéktalanul a hatásukat.

Az ászanák gyakorlása során döntő szerepe van a légzésnek. Csak a légzés és a mozgás összhangjának megteremtésével válhat harmonikussá a gyakorlatok végrehajtása. Az elmélyülő légzés élénkíti a keringést és az anyagcserét. Segítségével lényegesen jobban ellazíthatók az izmok, ha közben a feszült testtájékra összpontosítunk, és azt minden kilégzéssel tudatosan igyekszünk ellazítani.

Az emberek többsége felszínesen és elégtelenül lélegzik, ezért a „Jóga a mindennapi életben” rendszer lehetőséget nyújt a teljes jógalégzés elsajátítására, amely elengedhetetlen alapfeltétele az anyagcserefunkció zavartalan működésének. Rendszeres gyakorlással ez a légzésfajta fokozatosan belénk rögzül, megszokott gyakorlattá válik. A lassú, mély légzés javítja a test vérellátását és az erőnlétet. Amellett, hogy jó közérzetet biztosít, a szellemi és lelki kiegyensúlyozottsághoz is jelentős mértékben hozzájárul.

Különbségek az ászanák és a tornagyakorlatok között

A tornagyakorlatok többségével ellentétben az ászanákat lassan hajtjuk végre, ami lehetővé teszi a mozgás tudatos követését, érzékelését. A jógában nem a gyakorlatok száma a fontos, hanem kizárólag a végrehajtásuk milyensége. A gyakorlatok előtt, között és után tudatos testi és szellemi ellazulást szolgáló szakaszokat kell beiktatni.

Az ászanák célja és értelme nem az, hogy mozgással vezessük le a felgyülemlett energiát, hanem az, hogy a testi és szellemi folyamatok tudatos átélése, valamint az összpontosítással végzett mozgás és ellazulás révén megteremtsük a test és a szellem összhangját. Az ászanák nem okoznak fáradtságot és kimerültséget, ellenkezőleg: energiával töltik fel, pihentetik és frissítik a szervezetet.

Az ászanák végrehajtásának alapelvei:

1. Az ászanák mindig a légzéssel összehangoltan végzendők:

   • A has- és a mellüreget tágító mozgásokat mindig a belégzéssel együtt végezzük.

   • A has- és a mellüreget szűkítő mozgásokat mindig a kilégzéssel együtt végezzük.

2. Először egyszer vagy kétszer, nem túl hosszan kitartva végrehajtjuk az ászanát, miközben összhangba hozzuk a test mozgását a légzéssel. Pontosan meghatározott, hogy mely mozgások végzendők belégzés és melyek kilégzés közben. A gyakorlásnak ez a módja megnyugtatja az idegrendszert, serkenti a mirigyeket, növeli a vitálkapacitást, megszünteti a testi és a lelki stresszállapotot. Az elme ellazul, megnyugszik és kitisztul.

3. Csak a fenti, előzetes gyakorlat után kerülhet sor arra, hogy hosszabb időn át végezzük az ászanát, vagyis hosszabb ideig benne nyugodjunk az adott testhelyzetben. Ekkor már a testnek arra a részére összpontosítunk, amelyre a gyakorlat elsősorban hat. A légzéstudatot is erre a testtájékra irányítjuk.

4. Ezután kompenzáló vagy ellengyakorlatot végzünk. Ha például behajlítottuk vagy összenyomtuk valamely testrészünket, a rá következő ászanával kinyújtjuk, illetve kiengedjük azt.

Az ászanák rendszeres gyakorlásával járó előnyök:

• fokozza a gerincoszlop rugalmasságát,

• hajlékonyabbá teszi az ízületeket,

• lazítja és erősíti az izmokat, fokozza a vérellátásukat,

• serkenti és összehangolja a szervek, köztük a belső elválasztású mirigyek működését,

• serkenti a nyirokkeringést és az anyagcserét,

• erősíti az immunrendszert,

• szabályozza és stabilizálja a keringési rendszert és a vérnyomást,

• nyugtatja és erősíti az idegrendszert,

• tisztítja és frissíti a bőrt.

A jógagyakorlatok második „pillére” a pránajáma

A pránajáma nem más, mint a légzés tudatos és szándékos irányítása (prána = légzés, ajam = ellenőriz, szabályoz). Lélegzetvételkor nem csupán oxigént veszünk fel, hanem pránát is. A prána kozmikus energia, a teremtő, megtartó és változtató erő, a lét és a tudat alapeleme. A prána a táplálékban is megtalálható, ezért fontos, hogy egészséges, teljes értékű vegetárius táplálékot fogyasszunk.

A pránának a szervezetben való célirányos vezetésével növelhető a vitalitás, méregteleníthető a szervezet, fokozható az immunitás, valamint elérhető a belső béke, az ellazultság és a szellemi megtisztultság állapota.

A mitológia szerint valamennyi élőlénynek előre elrendeltetett, hogy hány levegővételig tart az élete. A jógi a légzése természetes lassítása révén igyekszik „időt nyerni”, és ily módon igyekszik meghosszabbítani az életét. ^[1]

A pránajáma hatásai:

Testi hatások:

• segíti megőrizni a szervezet egészségét,

• tisztítja a vért,

• javítja az oxigénfelvételt,

• erősíti a tüdőt és a szívet,

• normalizálja a vérnyomást,

• összehangolja és stabilizálja az idegrendszert,

• elősegíti a gyógyulási folyamatokat és a terápiákat,

• erősíti a fertőzésekkel szembeni ellenálló képességet.

Lelki hatások:

• megszünteti a stresszt, az idegességet, a depressziót,

• megnyugtatja a gondolatokat és az érzelmeket,

• belső egyensúlyt teremt,

• feloldja a felesleges energiablokádokat.

Szellemi hatások:

• elmélyíti a meditációt,

• kiegyensúlyozza és kitisztítja a csakrákat (energiaközpontokat),

• tágítja a tudatot.

---