Általános tudnivalók a légzésről

Az életben maradáshoz és egészségünk megőrzéséhez nemcsak élelemre és vízre van szükségünk, hanem levegőre is. A légzés még fontosabb, mint az evés és az ivás, hiszen evés nélkül az ember kibírja pár hétig, ivás nélkül pár napig, levegővétel nélkül viszont mindössze néhány percig. Életünk az első lélegzetvételtől az utolsóig tart.

A légzésnek alapvetően három szakaszát különböztetjük meg:

1. Belégzés.

2. Kilégzés.

3. Légzésszünet. ^[1]

Az egyes szakaszok folytonosan követik egymást, de a kilégzésnek időben körülbelül kétszer olyan hosszúnak kell lennie, mint a belégzésnek. A légzésszünet természetszerűleg következik be a kilégzési szakasz végén, és addig tart, amíg a belégzési folyamat magától el nem indul. A belégzés a lélegzetvétel aktív fázisa, amely a légzőizomzat megfeszülésével jár. A kilégzés a passzív, ellazulási szakasz.

Egészségünk szempontjából döntő jelentősége van a nyugodt, egyenletes, mély légzésnek. Ez teremti meg a békés összhangot test és szellem között. A túl szapora és felszínes légzés ellenben negatív hatású, mivel fokozhatja az idegességet, a stresszt, a feszültséget és a fájdalmakat.

Gyakori légzési hiba, hogy belégzésnél a mellkas ugyan kitágul, ám a has kidomborodás helyett behúzódik, ami nagymértékben korlátozza a hasi légzést. A helytelen légzés gyakran divatkövetési okokra vezethető vissza, például feszes ruhák viselésére, illetve a has övvel, szíjjal való elszorítására.

A jógában minden gyakorlatot, így a légzőgyakorlatokat is, lassan és a felesleges feszültségek elkerülésével végezzük – mellőzve a becsvágyat és a versengést. A légzés hangtalanul történik. Általában az orrunkon keresztül ^[2] vesszük a levegőt, és gyakorlatok segítségével igyekszünk lépésről lépésre lassítani és elnyújtani a légzésünket. A jógagyakorlatok csak a helyes légzés révén fejtik ki maradéktalanul a hatásukat.

Nagyon fontos, hogy valamennyi gyakorlatot a testi és szellemi ellazultság állapotában végezzük. A testi ellazultság azért lényeges, mert az adott ászana során megnyújtandó izmok csak ekkor nem fejtenek ki ellenállást, és engedik a teljes mozgást. A szellemi ellazultság pedig ahhoz kell, hogy az ászanákat a feszítő- és lazítómozgásokra, illetve a légzésre történő teljes összpontosítással végezhessük. A tudatos kilégzés jelentős mértékben segítheti az izomzat ellazítását, mivel a kilégzési szakasz az izmok ellazulásával jár.

A jóga megmutatja, hogyan hathatunk különböző légzéstechnikákkal a testre és a szellemre. Mindennapi, megszokott légzésünk sajnos messze eltávolodott a természetes és helyes légzéstől. Az egészséges légzés helyreállításának egyik alapvető feltétele a teljes jógalégzés begyakorlása.

A teljes jógalégzés

A teljes jógalégzés elsajátításához meg kell tudnunk különböztetni az alábbi három légzésfajtát:

1. Hasi vagy rekeszlégzés

   Belégzéskor a rekeszizom lefelé mozogva összenyomja a hasi szerveket, és a hasfal ilyenkor előredomborodik. Kilégzéskor a rekeszizom visszaemelkedik, a hasfal újra behúzódik. A belégzéssel ellentétben a kilégzés passzív folyamat.

   A hasi légzés a légzés alapja. Lehetővé teszi a tüdő kapacitásának teljes kihasználását, természetes módon lelassítja és elmélyíti a légzést, segíti az ellazulást.

2. Mellkasi légzés

   Belégzéskor a bordák megemelkednek, a mellkas kitágul, kilégzéskor a bordák visszatérnek eredeti helyzetükbe. A belélegzett levegő a tüdő középső részébe áramlik. A légzés szaporább és felszínesebb, a tüdő kevésbé töltődik fel, mint hasi légzésnél.

   A stresszhelyzetek, az idegesség és a feszültség automatikusan kiváltja ezt a légzésfajtát. Az öntudatlanul szaporábbá váló légzés tovább fokozza, de legalábbis fenntartja a feszült idegállapotot. A mély és lassú hasi légzés hathatós segítség lehet a kedvezőtlen folyamat megszakításához.

3. Kulcscsonti légzés

   Ennél a légzésfajtánál a levegő a tüdőcsúcsba áramlik. Belégzéskor a mellkas felső része a kulcscsonttal együtt megemelkedik, kilégzéskor visszasüllyed. A légzés rendkívül felszínes és szapora.

   Kiváltó oka lehet nagyon erős stresszhatás, félelem vagy légszomj.

Egészséges és természetes légzés esetén egyetlen lélegzetben mindhárom légzésszakasz megtalálható úgy, hogy a részek „folytonos áramlássá” egyesülnek, amely belégzéskor lentről felfelé, kilégzéskor fentről lefelé, halad. Belégzéskor a has előregömbölyödik, a mellkas kitágul; kilégzéskor a mellkas és a has visszatér eredeti helyzetébe. Teljes jógalégzésnek azt nevezzük, amikor a fent leírt, természetes módon, erőlködés nélkül, a teljes tüdőkapacitást kihasználva lélegzünk.

A három légzésfajta gyakorlása

Alaphelyzet:
hanyatt fekvés

Összpontosítás:
az egész testre és a légzési folyamatra

Időtartam:
2-3 perc

A gyakorlat menete:
Feküdjünk hanyatt. A karok lazán pihennek a törzs mellett; a tenyér felfelé néz. A láb vagy nyújtva, vagy behajlítva, utóbbi esetben a talp a talajon. Csukjuk be a szemünket és lazítsuk el a testünket.

A) változat:
> Helyezzük a tenyerünket a hasunkra és figyeljük a hasfal mozgását be-, illetve kilégzéskor. > Helyezzük a tenyerünket oldalról a bordákra (az ujjak a szegycsont felé mutatnak) és figyeljük meg, emelkednek és süllyednek- e a bordák a kezünk alatt, s ha igen, milyen mértékben. > Helyezzük a tenyerünket közvetlenül a kulcscsont alá és figyeljük meg, hogyan mozog a mellkasnak ez a része.

B) változat:
> Lélegezzünk mélyen többször egymás után be és ki, s figyeljük meg, milyen ingerek érnek minket légzés közben. > Lélegezzünk ugyanígy tovább, és nyújtott karunkat csúsztassuk a talajon a fejünk irányába. Figyeljük meg, hogy a karok helyzetének változásával hogyan módosulnak a légzéssel járó ingerek, és hogyan nő a légzés mennyisége.

1. Nyújtott karunkat csúsztassuk a talajon úgy, hogy körülbelül 45°-os szöget zárjon be a testünkkel. Maradjunk így és figyeljük a légzésünket.

2. Csúsztassuk a karunkat tovább 45°-kal úgy, hogy vállmagasságba kerüljön, oldalra nyújtva a talajon. Ismét maradjunk így és figyeljük a légzésünket.

3. Csúsztassuk tovább a karunkat úgy, hogy közvetlenül a fejünk mellett legyen kinyújtva a talajon.

> Kilégzés közben kinyújtott karunkat lassan csúsztassuk vissza a talajon a törzsünk mellé. Nyújtsuk a lábunkat és egy ideig még feküdjünk lazán ebben a testhelyzetben.

A teljes jógalégzés begyakorlása

Alaphelyzet:
hanyatt fekvés

Összpontosítás:
az egész testre és a légzési folyamatra

Ismétlés:
5-10 kör

A gyakorlat menete:
Feküdjünk hanyatt. A nyújtott lábak lazán, enyhe terpeszben vannak. A karok felfelé néző tenyérrel lazán kinyújtva fekszenek a törzs mellett. Lazítsuk el az egész testünket. Csukjuk be a szemünket.

A) változat:
> Belégzés közben lassan csúsztassuk kinyújtott karunkat a talajon egészen addig, amíg a fejünk mellé nem ér. A gyakorlat hasi légzéssel kezdődik, amely a kar mozgását követve folyamatosan átmegy mellkasi, majd kulcscsonti légzésbe. > Kilégzés közben lassan csúsztassuk vissza a karunkat a törzs mellé. A kilégzés fordított sorrendben történjék: kezdjük tudatosan a kulcscsonttájékon, folytassuk a mellkasi résszel, végül lazán engedjük visszasüllyedni a hasfalat.

Ez eddig egy kör. Ismételjük meg a gyakorlatot 5-10-szer. Érzékeljük tudatosan a légzési folyamatot, figyeljünk arra, hogy lehetőleg mély és teljes legyen a légzés.

B) változat:
> Belégzés közben magas ívben, párhuzamosan emeljük a karunkat és tegyük a fejünk mellett a talajra úgy, hogy a tenyér felfelé nézzen. > Kilégzés közben vigyük a karunkat vissza a törzsünk mellé. A kézhát legyen a talajon. > Tudatosan figyeljük és érzékeljük a három légzésfajtát (hasi, mellkasi és kulcscsonti légzés).

Ismételjük meg a gyakorlatot 5-10-szer. Észre fogjuk venni, hogy már az első néhány kör után érezhetően megnövekszik a légzés mennyisége.

---