A prána erő, energia, vitalitás. A prána minden élet alapja, az egész univerzumot betöltő életerő energiája. Mindent, ami létezik, prána hat át.

A prána ezenkívül összekötő láncszem az anyag, a tudat és az elme között, s mint ilyen, lehetővé teszi az életet anyagi síkon. A prána szabályozza szervezetünk teljes működését, minden testi funkciót, többek között a légzést, az oxigénellátást, a táplálékfelvételt, a kiválasztást, és még sok mindent. A test ebben a folyamatban transzformátorként működik, amely felveszi a pránafolyamból a szükséges energiát, majd elosztja és kifelé sugározza azt. Ha egy embernek vagy egy helyiségnek egészséges, harmonikus a kisugárzása, azt mondjuk rá: „jó a pránája”. A betegségek ugyanakkor a pránaáramlás rendellenességének vagy feltorlódásának, blokádjának következményei. Azzal, hogy kifejlesztjük a prána ellenőrzésének képességét, testi- lelki egészségre és kiegyensúlyozottságra tehetünk szert, ezenkívül – kitartó és következetes gyakorlás esetén – tudati képességeink gyarapodását is tapasztaljuk.

A pránát tíz fő funkciója szerint az alábbi csoportokba soroljuk:

1. Az öt prána:
   prána, apána, vjána, udána, szamána

2. Az öt upa-prána:
   nága, kurma, dévadatta, krikala, dhánandzsaja

Az öt prána

Prána

A prána az egyetemes, „Kozmikus prána” sajátos funkciója, amely ellátja a szervezetet az élethez szükséges oxigénnel. Energiája az orrtól a szív szintjéig áramlik.

Az egészség szempontjából rendkívül fontos a belélegzett levegő tisztasága, de korántsem ez az egyedüli mérvadó tényező. Egyesek hajlamosak a betegségre, jóllehet sokat tartózkodnak friss levegőn; mások ugyanakkor annak ellenére egészségesek maradnak, hogy viszonylag rossz levegőjű helyiségben vagy környéken laknak. Az egészségünket nemcsak külső körülmények, hanem a belső állapotunk is befolyásolja: az ellenálló képesség és az akaraterő – átmabála. Ha erős az átmabálánk, a külső tényezők aligha árthatnak nekünk. A „Jóga a mindennapi életben” lehetővé teszi, hogy fokozzuk a vitalitásunkat, a „prána shakti”-t. A prána shakti erősítéséhez ajánlott gyakorlatok elsősorban a bhastriká, a nádi shodhana és az uddzsáji pránajáma.

Apána

Az apána prána a test alsó, köldöktől talpig terjedő részén „működik”, és az összes kiválasztást, kiürítést szabályozza. Az altest, a bélrendszer, a vese, a húgyutak, a láb, stb. megbetegedései az apána prána rendellenességeire vezethetők vissza. Az apána prána erősítését célzó gyakorlatok a nauli, az agniszára krijá, az ashvini mudrá és a múla bandha.

Vjána

A vjána prána az idegpályákon keresztül áramlik. Az egész testre, de különösen a nádikra hat. A keringési zavar, a gyenge idegzet és az ideg- összeroppanás a vjána prána elégtelenségének a következménye.

A vjána pránát kumbhakával (légzésvisszatartás) aktiválhatjuk és erősíthetjük. Természetes, nyugodt légzésnél minden belégzés és kilégzés után automatikusan egy-két másodpercnyi légzésszünetet tartunk. A pránajáma gyakorlásakor tudatosan és hosszabb ideig tartjuk vissza a lélegzetünket. A légzés visszatartásával energiát duzzasztunk fel a szervezetünkben, s az így keletkező „nyomás” segítségével oldjuk az energiablokádokat. A kumbhaka serkenti az idegrendszer működését. Aki már végzett kumbhakát mahá bandhával ötvözve, ismeri az azt követő kellemes érzést. A gyakorlat után fellépő jóleső nyugalom kitűnően alkalmas meditációra. Ezt döntően a vjána prána idézi elő, amely a kumbhaka gyakolásakor fokozott mértékben áramlik szét a testben.

Az alábbi légzőgyakorlatot ajánlott napjában többször elvégezni:

• 1-szer lélegezzünk mélyen be és ki.

• Ismételt belégzés után tartsuk vissza a légzést, amíg ez nem okoz nehézséget (közben számoljunk 20-ig, 30-ig stb.).

• Kilégzés után egy ideig tartsuk vissza a légzést.

• 4-5-ször ismételjük meg a gyakorlatot.

Ennek az egyszerű légzőgyakorlatnak gyorsan érezhető a jó hatása, és az idegeink meg fogják hálálni a törődést.

Udána

Az udána prána a felszálló energia, amely a szívből a fejbe és az agyba tart, és amely együtt jár a kundalini shakti ébresztésével.

Az udána prána révén válik el az asztráltest a fizikai testtől. Amennyiben az udána prána elég erős, a halál folyamatát is megkönnyíti. Aki ellenőrzése alatt tatja az udána pránát, szert tesz a levitáció képességére, s akkor őt a víz, a föld, a kövek és egyéb külső tényezők nem akadályozzák, gátolják többé.

A légzőgyakorlat segítségével tehát lehetővé válhat, hogy a vízen járjunk, vagy akár a föld felett lebegjünk. A szöges deszkára ülő vagy fekvő fakírok birtokában vannak az udána prána feletti ellenőrzés képességének. Az őserdőkben vagy a Himalája barlangjaiban élő jógikat is az udána prána ereje óvja meg a hőségtől, a fagytól, a tövisektől, a rovaroktól és egyéb veszélyektől.

Ez a prána az uddzsáji pránajáma és a bhrámari pránajáma, valamint a viparitakarani mudra gyakorlásával éleszthető, illetve aktivizálható (amelyek közül a bhrámari pránajáma leírása itt következik).

Bhrámari pránajáma:

• Ujjainkkal dugjuk be a fülünket, lélegezzünk be, és orron át történő kilégzés közben adjunk zümmögő hangot, mint a méh vagy a dongó (a száj maradjon csukva).

• 5-7 lélegzetvétel után, normál légzés mellett üljünk mozdulatlanul, és továbbra is tartsuk befogva a fülünket. Összpontosítsunk a belső térre, és hallgassuk a belső hangot.

• A gyakorlat megnyugtatja az idegeket és a gondolatokat, javítja az összpontosítást, és a segítségével belső kapcsolatot teremthetünk önmagunkkal.

Szamána

A szamána egy nagyon fontos prána, mert két fő csakrát köt össze, mégpedig az anáhata és a manipura csakrát.

A szamána prána osztja szét a táplálékenergiáját a testben. Amint tudjuk, a táplálék nemcsak a testre hat, hanem a pszihét és a tudatot is befolyásolja. A pránánk minősége – mindegyik pránáé – közvetlenül a táplálékunk minőségével függ össze. Tiszta, egyszerű, szattvikus, vegetárius étrend és pránajáma révén egészséges, kiegyensúlyozott test- és életérzéshez jutunk, s életkedvünk is fokozódik.

A szamána prána a manipura csakrában fejti ki hatását, amelynek a tűz az eleme. Amikor a jógi a szamána pránát ellenőrzése alá vonja, az tiszta lánggá változik benne. Azokat a személyeket, akiknek tökéletesen tiszta ez a pránája, fénylő aura veszi körül, és ezt még azok is érzik, akik egyébként nem képesek látni az aurát.

A szamána pránát agniszár krijával és naulival erősíthetjük. E két krija gyakorlásával elejét vehetjük az emésztési problémáknak és bizonyos cukorbetegségnek. A fertőző betegségeket és a rákot is jó eséllyel kiküszöbölhetjük, mert a gyakorlatok által szított tűz minden ingadozást megtisztít és kiegyensúlyoz a szervezetünkben.

A szamána prána felélesztésére a krija jóga a leghatásosabb technika. A krijajóga végzése közben érzékeljük, hogy a test felmelegszik. Ez a felszálló szamána prána hatása. Egy „auralátó”, ún. tisztán látó meg tudja figyelni, hogy körről körre erősödik és fényesedik az aura a krija jógát gyakorló személy körül.

Az öt upa-prána

Az öt upa-prána szintén fontos folyamatokat szabályoz a testben:

Nága – böfögés

Oldja a prána- és a pánablokádokat, megakadályozza a gázképződést az emésztőrendszerben. A nága huzamosabb visszatartása, elnyomása szívritmuszavarokat okozhat. A nágának még az a funkciója, hogy hányást vált ki emésztési zavarok esetén, és ezáltal feloldja a szamána prána blokádjait.

Kurma – pislogás

A szemtájékon fejti ki hatását, a szemhéj nyitását és csukását vezérli. Ennek az upa-pránának az energiája éber állapotban aktív, alvás közben pedig újratermelődik. A kurma megakadályozza, hogy por, idegen test vagy egyéb veszélyes anyag kerüljön a szembe. Rendellenes működése nem kívánt hunyorgáshoz, szemhéjrángáshoz vagy -remegéshez vezet. A kurma erősítését és harmonizálását szolgálja a tratak, az OM zengetése, a szemmelegítő tenyérgyakorlatok, valamint a fej előrehajtásával járó ászanák.

Dévadatta – ásítás

A dévadattának hasonló a funkciója, mint a szamána pránának. Ásításkor gázokat bocsátunk ki, s ezzel csökkentjük az étkezések utáni fáradtságérzetet. Bizonyos élelmiszerek ugyanis, mint például a gabonafélék, a hagyma és a fokhagyma fáradtságot idéznek elő. Vannak jógik, akik ezért kizárólag gyümölcsöt, zöldséget és kevés tejet vagy joghurtot fogyasztanak, hogy fokozzák az aktivitásukat és enyhítsék, illetve elkerüljék evés utáni lustaságukat.

Krikala – tüsszentés

Megnyitja a légzőrendszer blokádjait. A fej- és nyaktájéki blokádok megszüntetésével a fejfájást is csökkenti. A tüsszentést nem szabad elfojtani, mert zavarokat okozhat a gerinc nyaki szakaszán. A néphit azt tartja, hogy aki hangosan, erőteljesen tüsszent, annak hosszú éle lesz, a gyenge tüsszentés viszont lanyha, gyenge életerőjele.

Dhánandzsaja – a szívbillentyűk nyitása és zárása

A dhánandzsaja a szív mellett helyezkedik el. Hatása az egész testre kiterjed, de főként a szívbillentyűk nyitását és zárását segíti elő. A dhánandzsaja súlyos rendellenessége szívritmuszavarokat, rosszabb esetben szívinfarktust idézhet elő.

A prána áramlása testünk négy helyén: a két talpon és a két tenyéren rendkívül erőteljes. A lábfej szoros kapcsolatban áll a földdel mint őselemmel, és a negatív polaritást testesíti meg. Ezért meditációban ne összpontosítsuk figyelmünket a lábra. A tenyér energiája ezzel szemben a szívből ered. A tenyér az őselemek közül a levegőhöz kötődik, és pozitív pólust képez, illetve pozitív polaritással rendelkezik.

A szívből kiinduló prána továbbítására jó példa az áldásosztás. Ez egy transzcendentális folyamat, amelynek során az anáhata csakrából jövő energia kézrátétel vagy a tenyér puszta odafordítása révén átáramlik a befogadóra.

Az alábbi gyakorlat elvégzésekor határozottan érezhetjük a pránát a tenyerünkön:

Tárjuk szét a karunkat úgy, hogy a tenyerünk előre nézzen. Nyújtott karunkat félkörívben előre mozgatva lassan közelítsük egymáshoz a két tenyerünket. Nyugodt, ellazult állapotban nagyon lassan, de folyamatosan csökkentsük a távolságot a két kezünk között. Ahogy a két tenyér mind közelebb ér egymáshoz, egyre erősödő nyomást érzünk, vagy olyan érzésünk támad, mintha egyszerre ezer apró tűhatolna át a tenyerünkön. Amikor már csak körülbelül egy centiméter a távolság, úgy tűnik, mintha a kibocsátott energia valósággal egymáshoz vonzaná a két tenyerünket. Ez nem más, mint a prána hatása. Ha most ismét széthúzzuk a kezünket, azt vesszük észre, hogy a kézháton jelentkező erő éppen ellenkező irányba hat. Ezt is a prána idézi elő, amely egész testünket átjárja.

A „nádik” (idegek) hálózata lehetővé teszi, hogy a pránaenergia testünk minden részébe eljusson. A hagyomány 72 000 nádit tart számon, melyek közül az alábbi három rendkívüli jelentőséggel bír. Ez a három fő nádi:

• Idá, a „hold-rendszer”, amely a bal orrlyukkal és a paraszimpatikus idegrendszerrel áll összeköttetésben.

• Pingalá, a „nap-rendszer”, amely a jobb orrlyukkal és a szimpatikus idegrendszerrel áll összekötetésben.

• Szushumná, a „központi nádi”, amely a test függőleges tengelyében, a gerinc vonalában halad, és a központi idegrendszerhez kapcsolódik.

Az ászanák és pránajámák gyakorlása harmonizálja, kiegyensúlyozza az idát és a pingalát, tisztítja, erősíti és egyensúlyba hozza a nádikban áramló energiát. A pránajáma és a meditáció fokozza az energiafolyamot a szushumnában. Amint a szushumná nádi spirituális energiája áramolni kezd, felélednek, aktivizálódnak bizonyos agyközpontok és csakrák, amelyek által a tudat kibontakozik és kiterjed, magasabb szellemi síkokat nyit meg előttünk.

Maga a prána tökéletesen tiszta és semleges, mint ahogy egy folyó forrásvize is üde és kristálytiszta. Útja során aztán a folyó sokféle hordalékot összeszed, ami megváltoztatja vize minőségét. A pránával is pontosan ugyanez történik. Tiszta prána folyik be a testbe, ám hogy milyen állapotban távozik onnan, az már az adott személytől függ, az érzéseitől, a tulajdonságaitól, az általa fogyasztott tápláléktól, az őt körülvevő tértől és társaságtól. A kisugárzott prána minősége hatással van a környezetre, de a kibocsátó személyére is.

Testünk állapotát a vértestecskékben és az egyes sejtekben is jelen lévő vitalitás, életerő határozza meg. Minél nagyobb számban halnak el a sejtjeink, annál gyengébbek leszünk, és annál gyorsabban öregszünk. Hasonló a helyzet a pránával is: minél több gond gyötör, minél többet aggódunk, minél rosszkedvűbbek vagyunk és csüggedtebb a hangulatunk, annál gyengébben áramlik bennünk a prána, ami megint csak betegségre való fokozott hajlammal és gyorsabb öregedéssel jár.

Aki viszont kiegyensúlyozott és elégedett, annak növekszik a vitalitása, erőt sugároz és ezt képes embertársainak is átadni. Ezért törekedjünk mindig arra, hogy pozitív pránát sugározzunk ki magunkból.

A magunkból kiárasztott prána – amit „kisugárzásnak” vagy „aurának” is szokás nevezni – mások számára is érzékelhető. A kisugárzásunk milyensége egyrészt gondolataink és érzelmeink tisztaságától függ, másrészt a bioritmusunktól és fizikai állapotunktól is. A lelki nyugtalanság, a belső feszültség és a betegség ugyanúgy kiolvasható az aurából, mint a testi, lelki, szellemi kiegyensúlyozottság.

A magunk és mások szempontjából is az a legelőnyösebb, ha pozitív, határozott, bizakodó, jó szándékú gondolkodás jellemző ránk. Ártalmas ugyanakkor a negatív, önpusztító és ellenségeskedő gondolkodásmód. Az ilyen hozzáállással saját magunkat mérgezzük meg. A jógaaspiráns ezért mindig arra törekszik, hogy tiszták és pozitívak legyenek a gondolatai és az érzései. Meditációval és mantragyakorlással megőrizhetjük pránánk tisztaságát, pránajámával pedig bővíthetjük szervezetünk pránabefogadó képességét és tárolókapacitását.

Amikor a lélek elhagyja a testet és beáll a halál, a lelkünkkel együtt az életerő is távozik a testből. Mindannyiunknak az a sors rendeltetett, hogy egy napon meg kell halnunk, de hajlamosak vagyunk megfeledkezni erről. Amikor eltávozunk, mindent hátrahagyunk: a testünket, a javainkat, a barátainkat és az ellenségeinket. Akkor így mi az életünk értelme? Az élet ételme az, hogy megismerjük a valóságot. A valóság a bennünk lakozó Isteni Önvaló (Átma). Ezt keressük a meditációban, amikor feltesszük magunknak a kérdést: „Ki vagyok én?” Ha felismerjük az Önvalót, elérjük az önmegvalósítást.

E cél eléréséhez a test- és légzőgyakorlatok önmagukban nem elegendőek. Egész életünket a jó szolgálatába kell állítanunk. Ha megszabadulunk a gyűlölettől, a mohóságtól, a haragtól, az irigységtől, a féltékenységtől, a szenvedélytől, a ragaszkodástól és a függőségektől, helyette szeretetben, egyetértésben és összhangban élünk önmagunkkal és a környezetünkkel, maguktól megoldódnak a problémáink. Amennyiben a mindennapos 395 gyakorlást és a pozitív életvitelt úgy tudjuk ötvözni, hogy azok teljesen összeolvadjanak, akkor a gyakorlásunk hatékony lesz és előbb-utóbb biztosan siker fogja koronázni az igyekezetünket.