"Minél több a bölcsességed, annál alázatosabb lesz az elméd. Minél több megértést tanúsítasz, annál hasznosabbak lesznek a tetteid. Minél több jóság lakozik a szívedben, annál jobban szeretsz minden lényt."

Elérkeztünk az ászanák utolsó, legmagasabb szintjéhez: a padmászanához, a lótuszüléshez, a lótuszlábtartásos, emelt szintű ászanaváltozatokhoz.

A padmászana – a shirshászana mellett – a legfelsőbb, „királyi” ászana. Azért olyan fontos ez a testhelyzet, mert a padmászana az egyetlen olyan ülésmód, amelynél a gerinc teljesen kiegyenesedik és így a légzés kiteljesedhet. S ami még nagyon lényeges: a gerinc mentén megnyílnak a csakrák, és működésbe hozzák a megfelelő erőközpontokat. „Felébrednek” az egyes csakrák és megnyilvánulnak tulajdonságaik, és a tudat különböző szintjei tárulnak fel a jógázó előtt. Ezért is ülnek a jógik mindig padmászanában, amikor mélyen meditálnak.

A lótusz kiemelt jelképe jóginak és jógaaspiránsnak egyaránt. Az indiai mitológiában a lótuszvirág a szépség, a tisztaság és a lelkiség szimbóluma. A lótuszvirág különleges tulajdonsága, hogy mindig a víz felszínén lebeg, és sohasem csapnak össze fölötte a hullámok, ez egyfajta útbaigazításként szolgál, hogy hogyan is éljünk ebben a világban. A víz a környezetet, a világot (maja), a lótuszvirág az embert jelképezi. Ember és környezete – mint a lótuszvirág és a víz – nagyon mély kapcsolatban, szoros kölcsönhatásban van egymással.

Ahogy a lótusz csak a vízben nő és virágzik, úgy az ember is csak ebben a világban tud fejlődni és önmegvalósulást elérni.

Miként a lótuszvirág szárazon képes lebegni a vízen, és érintetlen marad minden szirma a víztől, pedig abban él, úgy a jógit is hidegen hagyják a világ csábításai és a sorscsapások sem érintik. Minden tekintetben szabad, noha a maja megkísérli tévútra vezetni az érzelmek és vágyak hullámaival, a hömpölygő érzelmek és szenvedélyek csalétkével, de a jógi függetleníteni tudja magát az érzelmi hullámzásoktól.

A lótuszvirág egyben az Isteni tudat és szeretet szimbóluma is a jógi számára. Azt a bizonyosságot jelképezi, hogy Isten szereti és elfogadja őt. A lótuszvirágon meditáló megvalósíthatja önmagában a lótusz tökéletességét. Aki rátalál a belső Isteni lótuszra, annak nem kell tovább keresnie, mivel felfedezte magában a szabadság, a szépség, a függetlenség, a külső- belső tisztaság és a szeretet Isteni lótuszvirágát.