mula = gyökér

ádhára = alap, talpazat

A farkcsont alsó végénél elhelyezkedő muládhára csakra az első az emberi csakrák sorában. Mantrája a LAM.

A muládhára csakra az állati és emberi tudat határa. A tudattalannal áll kapcsolatban, ahol előző életeink tapasztalatai és tettei tárolódnak. Ezért személyiségünk fejlődésének alapját képezi, és komoly befolyással van arra, hogy miként alakul sorsunk – a karma törvénye szerint.

A muládhára csakra pozitív tulajdonságai a vitalitás, az életerő, a fejlődés; negatív sajátosságai a lustaság, tunyaság, a szenvedélyesség és az önzés, énközpontúság. Ennek a csakrának Shiva az istensége, az „állatok ura” (Pashupati Maha deva), ez az alacsonyabb állati tulajdonságok legyőzését szemlélteti.

A muládhára csakra jelképe négylevelűlótusz. A négy levél az e csakrában gyökeredző belső funkciókat szimbolizálja: szellem (manasz), értelem (buddhi), tudat (csitta) és ego (ahamkára).

Ahol élet van, ott tudat is van, márpedig a tudat evolúcióra törekszik. A muládhára csakra jelképeit ezért az energia és a felfelé törekvés jellemzi. Színe a piros, ami a shakti színe. A shakti felébredést, mozgást, fejlődést, energiát jelent. A piros szín szimbolizálja a szunnyadó tudat ébredését, tevékeny éber tudattá serkenését.

A muládhára csakra másik szimbóluma a csúcsán álló háromszög. Ez kétfajta jelentést hordoz. Egyrészt egy tölcsért szemléltet, amely begyűjti és lefelé tereli a kozmikus energiát, másrészt a felfelé haladás velejáróját, a kiterjedést szimbolizálja. A háromszög alsó csúcsa a kiindulópont, ha úgy tetszik: a mag; felfelé törekvő szárai pedig tudatunk emberivé válását illusztrálják.

A muládhára csakra állata a hétormányú elefánt. Az elefánt a bölcsesség egyik jelképe. A hét ormány a föld hét kincsét (szaptadhatu) testesíti meg. A csakra őseleme a föld, létünk alapja és egyben „anyánk”, amely energiával és táplálékkal lát el bennünket.