Két alapvető indítéka van a böjtölésnek:

1. az akaraterő és a spiritualitás fejlesztése

2. egészségügyi megfontolások, mint például

   • salaktalanítás,

   • súlyfelesleg leadása,

   • alvászavarok kiküszöbölése,

   • belső egyensúly, harmónia megteremtése,

   • fáradtság leküzdése.

Huzamosabb ideig csak felügyelet mellett ajánlott böjtölni: spirituális böjtöt a mester irányításával, a közérzetjavító, egészség érdekében tartott böjtöt orvosi ellenőrzés mellett végezzük. Ehelyütt főként a böjtölés előbbi fajtájával foglalkozunk. Ha egészségi okokból vagy fogyási céllal kívánunk böjtölni, azt az orvos javaslatának figyelembevételével bármikor megtehetjük; a lelki fejlődés érdekében tartandó böjt esetén viszont tekintetbe kell vennünk bizonyos szabályokat és időpontokat. Ebből a szempontból nagy jelentősége van például a lelki hozzáállásnak, valamint a böjtnap előkészítésének és lebonyolításának. Minden, amit tudatosan végzünk, sokkal nagyobb hatást gyakorol az elmére és a pszichére, illetve a lélekre, mint a tudattalan tevékenység.

A spirituális aspiráns, a lelki utat járó jógázó számára a böjt nemcsak azt jelenti, hogy kihagy egy-két étkezést, hanem elsősorban azt, hogy leküzdi rossz szokásait, tulajdonságait, gondolatait, s hogy testileg és lelkileg tartózkodik a hiábavaló foglalatosságoktól. A böjtnap nem más, mint egy tudatosan és önzetlenül bemutatott testi-lelki áldozat, illetve felajánlás. Ha az egész emberiség vegetárius életmódot folytatna, és hetente egy napot böjtölne, megszűnne az éhínség és megoldódna számtalan egészségügyi probléma a földön.

A böjtölésnek nincs vallási oka, inkább az önfegyelem fejlesztésének eszköze és lehetőség a jobb önismeretre, vagyis e képességek fejlesztésére szolgál. Növeli az ember belső erőit, s ezáltal könnyebben szembe tud nézni a mindennapok megpróbáltatásaival. Megismerteti velünk saját gondolatainkat, és céltudatosságra, kitartásra, állhatatosságra nevel, illetve fejleszti ezeket a képességeket.

A jógaaspiáns számára különösen fontos, hogy a kitűzött cél megvalósításához, szükséges kellő kitartása meglegyen, hogy rendszeresen, belső „viaskodás” nélkül végezze a napi gyakorlást. A böjt fogékonyabbá, érzékenyebbé tesz, és segítségével fejlődik, illetve mélyül az intuíciónk. Ilyenkor felülemelkedünk a durva anyagi síkon, és intenzívebbé válik a kapcsolatunk a finomabb elemekkel és szférákkal, ezáltal jobban megértjük a kozmikus erők kisugárzását és hatását.

A bolygók állása és a holdfázisok váltakozása meghatározza, hogy mely napokon célszerű böjtölni. A bolygók döntően befolyásolják az életünket, a váltakozó holdfázisok pedig még ennél is nagyobb hatást gyakorolnak a kozmosz energiáinak áramlására.

A világegyetemből két erőteljes hatás éri a földet: az egyik a nap ereje, a másik a holdé. A nap a tudatot, a hold az érzéseket és az érzelmeket jelképezi. Az érzelmek ezerszer erősebbek a tudatnál. Ezek az energiák tartják állandó mozgásban és változásban a világot.

A nap sugárzása állandó, ezért a hatása mindig egyformán erős. A hold százszorta erősebben hat ránk, mint a nap, de jóval változékonyabb is. A holdfázisok a természetet és a tudatot is befolyásolják.

Az óceánt gyakran emlegetik a belső béke jelképeként, mivel mozdulatlanság és nyugalom honol a mélyén. Telihold idején azonban, amikor a hold sugárzása a legerősebb, még az óceán is mozgásba jön. Telihold előtt és után egy két nappal csapnak a legmagasabbra a hullámok és a leghevesebb viharok is általában a holdtöltét megelőző és az azt követő néhány napon figyelhetők meg.

A hold az állatokra és az emberekre is befolyással van. Telihold éjszakáján a macska, a kutya, a farkas, a tigris és az emberek jó része szokatlanul nyugtalan. Ilyenkor ugyanúgy csaponganak az érzéseink, mint az óceán hullámai. Ez különösen a nőket érinti érzékenyen. Túlfűtöttség, esetenként búskomorság, idegesség és ingerlékenység vehet erőt rajtuk ezeken a napokon. Mivel a hold a női princípiumot testesíti meg, felerősíti a természetes megnyilvánulásokat. A felfokozott érzelmi megnyilvánulások azonban nem járnak erőveszteséggel, sőt inkább erősítik az energia áramlását.

Miért süllyednek egyesek holdtöltekor mégis depresszióba?

A depressziós egyének nem képesek kifejezésre juttatni érzelmeiket, alkotás- és tettvágyukat, illetve nem képesek kifelé áramoltatni ezeket az energiákat. Energiájuk gátolva van, vagyis akadozik bennük az energia áramlása, ezért idegesek, zaklatottak és kedvetlenek. Pedig kiváltképp a holdtölte körüli napok kínálnak kedvező alkalmat a belső megtisztulásra. Ezeken a napokon rajtunk átáramló hatalmas energiaár fel tudja oldani a blokádokat, és ismét felszabadítja az energiapályákat, és saját belső energiánkat is mozgásba hozhatja.

A folyamat ugyanazon az elven működik, mint amikor a sok szennytől eltömődik egy lefolyó vagy egy csatorna, és úgy hárítjuk el a dugulást, hogy erős vízsugárral átmossuk, hogy minden lerakódást, piszkot magával sodorjon a vízár. A hold által kibocsátott energiaáram is így hat a blokkolt ézrelmekre és komplexusokra – kisöpri azokat. Különösen teliholdkor van jó esélyünk arra, hogy megtisztítsuk belső funkcióinkat (antahkarana): az elmét, az intellektust, a tudatunkat és az egót, főleg ha mantragyakorlással és böjtöléssel növeljük a folyamat hatásfokát.

Miként a telihold éjszakájának, úgy az újhold éjjelének is megvan a különleges hatása. Pontosan az ellenkezője történik újholdkor, mint ami holdtöltekor végbemegy: minden belső mozgás, minden érzelmi rezdülés fékeződik és akadályokba ütközik. A blokkolt érzelmeket ezen a napon jó tettekkel (paramártha) lehet feloldani és megtisztítani.

A paramártha önzetlen cselekedetet, másokért hozott áldozatot jelent. Például odaadhatjuk az ételünk felét éhező állatoknak vagy rászoruló embertársainknak. Más szóval megosztjuk másokkal saját, személyes javainkat.

A holdtalan éjszakákon tanácsos mellőzni bizonyos tevékenységeket. Például ne ültessünk növényeket, ne metsszük őket, ne ilyenkor tegyük le házunk alapkövét, mert ezek ellentétesek a természet törvényeivel. Akkor is balul ütnek ki, ha tudatlanságból követtük el őket, vagyis kudarc lesz az eredmény.

A holdciklus lefolyása:

A holdciklus a teliholddal kezdődik, de annak a napja még nem számít bele. A teliholdat követő 15 napos időszakot „sötét éjszakáknak” nevezzük. Már a holdtölte utáni napon gyengülni kezd a hold hatása, egészen a 11. napig, azaz az újhold előtti negyedik napig. Az ezt követő utolsó 4 napban a hold befolyása ellentétes hatásúba fordul át.

A holdtöltét követő 15. napon a hold teljesen eltűnik az égről; ez a „holdtalan, sötét éjszaka”. Két nappal később, egészen keskeny holdsarlóként ismét megpillanthatjuk „újhold” formájában. Valójában már egy nap elteltével megjelenik, csak olyan vékony a sarlója, hogy nem látjuk. Szabad szemmel csak a 2. napon válik láthatóvá, és ettől kezdve lassan ismét növekedni kezd; ez a „holdvilágos” éjszakák időszaka.

A 11. naptól kezdve ismét a holdtölte hatása érvényesül; a „holdtalan, sötét éjszaka” utáni 15. napon ismét telihold van, és ezzel lezárul a holdciklus.

A telihold és a holdtalan, sötét éjszaka napján kívül a holdfázis 2. és 11. napja alkalmas a spirituális böjtölésre, mivel a 2. és 11. napon változik a holdhatás. A holdhatás változásának napján tartott böjt a fokozott energiaáramlásnak köszönhetően rendkívül tisztító hatású, testi és lelki értelemben egyaránt.

A böjtölés az akaraterő fejlesztését is célozhatja. Például ha valamit feltétlenül el szeretnénk érni vagy meg szeretnénk valósítani, böjtölünk, amíg ez be nem következik. Némelyek fogadalmat is tesznek, hogy addig nem hagyják abba böjtölést, amíg el nem érték a céljukat. Kitartásuknak és akaraterejüknek köszönhetően a kívánságuk végül teljesül.

Amikor az ember egy egész nap nem eszik semmit, természetesen előbb-utóbb megéhezik. Ilyenkor szívesen harapnánk valamit, de akaraterőnkkel megzabolázzuk érzékeinket. (Amíg nem elég erős az akaratunk, fogyaszthatunk némi gyümölcsöt, magvakat vagy tejet.)

A böjtölés nem csupán az akaraterő fejlesztését jelenti, hanem azt is, hogy megtanulunk lemondani dolgokról. Ezért ajánlott ezen a napon valaki másnak odaajándékozni az ételünket.

A böjt napján testileg- lelkileg könnyűnek, ellazultnak és nyugodtnak érezzük magunkat. Könnyebben megy az összpontosítás, letisztulnak és felerősödnek, intenzívek lesznek az érzelmeink, tudatosabban irányíthatjuk és szabályozhatjuk az energiánkat.

A spirituális böjtnapa gyakorlatban

Hogyan kezdjük, miként alakítsuk, mivel fejezzük be a böjt napját? Mivel előző nap már tudjuk, hogy böjtölni fogunk, ne vegyünk semmilyen élelmiszert, és lelkileg is készüljünk a böjtre.

Reggel gyertyát gyújtunk, elvégezzük a szokásos meditációnkat, aztán néhány ászanát. Utána elolvasunk pár fejezetet valamelyik szent könyvből, és csak ezután indulunk el a munkába.

Egész nap folyamán egyetlen pillanatra se feledjük, illetve legyünk tudatában, hogy spirituális okból, lelki fejlődésünk érdekében böjtölünk, s hogy megfogadtuk: egész nap nem eszünk semmit. Ha sikerül tartanunk a fogadalmunkat, boldogság fog eltölteni minket, és erősödni fog az önbizalmunk.

Végig legyünk tudatában, hogy ez egy különleges nap, s próbáljunk a szokottnál is barátságosabbak és kedvesebbek lenni embertársainkhoz.

A munkából hazaérve megmosakszunk, átöltözünk és hozzálátunk a prasád ^[1] elkészítéséhez. Ez hagyományosan édes vagy tejes étel, például édes, fűszeres péppé főzött tejberizs (kír), édes gríz (halva) vagy valami hasonló. Közben a szokásos vacsorát is megfőzzük magunknak és a családunknak. A prasádot és az ételt rendkívüli odaadással, különleges szeretettel, pozitív gondolatokkal telve, mantrákat vagy spirituális énekeket dúdolva, énekelve készítjük el. Miután elkészült az étel, az oltárunkhoz vagy a meditációs helyünkhöz megyünk, virágokkal és gyümölcsökkel együtt elhelyezzük ott a prasádot és meggyújtunk egy gyertyát és egy füstölőt.

A fény a Legfelsőbb jelenlétét, a tudást, a megismerést és a bölcsességet jelképezi. A virág, a gyümölcs és a füstölő pedig nem más, mint a világegyetem jó szándékú erőinek (a deváknak) bemutatott áldozat.

Ezt követően – egyedül, családostul vagy hasonló gondolkodású, meggyőződésű barátaink társaságában – üljünk az oltár elé, olvassunk fel valamely szent iratból egy részletet (például a Bhagavad Gitából vagy a Bibliából), énekeljünk el egy spirituális dalt és mondjunk el egy imát, majd az alábbi mantra ismétlése közben osszuk ki a prasádot:

Ezután a böjt lezárásaként elfogyasztjuk a vacsorát.

A lelki aspiránsok, a lelki utat járó jógázók és a jógik teljesen vegetárius életmódot folytatnak, vagyis nem fogyasztanak húst, halat és tojást. Úgyszintén kerülik az alkoholt és a kábítószereket. Ha (még) nem követjük tartósan a fenti a szabályokat, legalább hetente egyszer a böjtnap alkalmával, illetve havonta a teliholdkor tegyük ezt meg.

Összefoglalás

Általánosságban elmondható, hogy hetente egyszer (hétfőn – a Hold és az Úr Shiva napján, vagy csütörtökön – a Jupiter és a Mester napján), valamint teliholdkor ajánlott egy-egy spirituális böjtnapot tartani.

A spirituális böjtnek nemcsak az a lényege, hogy egy napon keresztül egyáltalán nem vagy mindössze egyszer étkezünk, hanem pozitív és spirituális beállítottság, amellyel végezzük, és amely az egész napunkra jellemző. Csak így válhat a böjtnap lelki fejlődésünket támogató, illetve szolgáló spirituális gyakorlattá.

A böjtnapon napközben kerüljük mindenfajta szilárd étel fogyasztását, s csak délután 5 óra körül vegyünk magunkhoz valamilyen könnyűtáplálékot (tejberizst, halvát, rizst, zöldséget vagy hasonlót). Ha erre alkati vagy egészségi okokból nincs mód, például erős szédülés vagy fejfájás miatt, akkor időnként magunkhoz vehetünk kevés tejet vagy gyümölcsöt.

Gyógyteát és vizet természetesen bármikor ihatunk. Ha az egészségi állapotunk nem teszi lehetővé, hogy egész nap böjtöljünk, például cukorbetegség esetén, elég, ha csak egy étkezést hagyunk ki.

---