A könyv, amelyet az olvasó a kezében tart, átfogó alkotás – sőt valójában egy életmű. Gazdag és mély mondanivalóját a szerző, Paramhans Swami Maheshwarananda (Swamiji) több mint harminc év alapos munkájával, mozaikként rakta össze. A könyv a teljességre törekszik, ezért szerepel a címében a „rendszer” szó, amely általában akkor használatos, ha a szerző biztos abban, hogy értékes összefüggésekre tudja rávezetni az olvasóit. Már a könyv első áttanulmányozásakor ráébredünk, hogy csakugyan sok tudást, felismerést és tapasztalatot rejtő kincsesbányára bukkantunk.

Számos könyvének egyikében Swamiji ekképp fogalmazza meg személyes hitvallását: „Egyetlen célom van az életben: hogy megtanítsam az embereket önmaguk és mások megértésére és elfogadására; hogy irányt mutassak nekik mások szenvedésének, fájdalmának átérzéséhez és enyhítéséhez, s hogy elvezessem őket annak felismeréséig, miért jöttek a világra és mi az élet értelme.”

Komoly és nehéz vállalkozás ez egy szellemi vezető számára, hiszen valójában csak ritkán hidalható át a mester szavai és a tanítványok tettei között tátongó szakadék. Mi sem könnyebb, mint nagy szavakat kimondani vagy leírni, ahhoz viszont már rendkívüli akaraterő és fegyelem szükségeltetik, hogy e szavakat a gyakorlatban is megvalósítsuk, és azok szellemében éljünk.

Swamijinek sok ezer tanítványa van szerte a világon. Egyikük a következőképpen jellemezte a mester és a tanítványok viszonyát: „A tanítvány sikerének három záloga van: a szeretet, a hit és a gyakorlás. A mester megítélését azonban nemcsak a saját, hanem a tanítványai tettei is befolyásolják.” Szavait az alábbi hasonlattal szemléltette: „Van szél, amely játszadozik a hajókkal; és vannak hajók, amelyek játszadoznak a szélben. A kettő között a különbség nem más, mint a tudatlanság óceánja.” Swamiji életművének és a nevéhez fűződő „Jóga a mindennapi életben” rendszernek a megítélésekor nem elhanyagolható szempont az a sok előny és siker, amelyre a számtalan jóga- tanítvány, neki köszönhetően szert tesz.

Magával a könyvvel – pontosabban tankönyvvel – kapcsolatban az alábbi figyelemre méltó momentumokat tartom fontosnak kiemelni:

1. A rendkívüli pedagógiai és didaktikai érzéket, valamint a nyugati olvasók spirituális látásmódja iránt megnyilvánuló megértést.

2. A szerző humanitárius beállítottságát, amelyet a figyelmes olvasó rögtön kiérezhet a szövegből: az összes élőlény iránt tanúsított szeretet és segítőkészség, az élet tisztelete, a béke – amelyre mindannyiunknak jobban kellene törekedni –, a természet védelme, a környezet megóvása, az emberek, országok, kultúrák és különösen vallások közötti tolerancia, valamint a pozitív gondolkodásmód és életvitel fontossága.

A szerzőnek szilárd meggyőződése (és ebben teljes szívvel egyetérthetünk vele), hogy az általa bemutatott rendszert bárki gyakorolhatja a mindennapi életben, korra, képzettségre, foglalkozásra, családi állapotra, nemre, egészségi állapotra (e témakörben külön útmutatással szolgál), kulturális és felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül.

A Ljubljanai Egyetem (Szlovénia) testnevelési karának dékánjaként kollégáimmal együtt folyamatosan vizsgálom a sport fejlődésének jelenlegi alakulását, valamint az elkövetkező évtizedek kilátásait és lehetőségeit. Szakcikkek és tanulmányok formájában számos reprezentatív statisztikai adat áll rendelkezésünkre a szlovén lakosságot illetően.

A számokból többek között kiderül, hogy a felnőtt szlovén lakosság körében – egyénileg vagy intézményi keretek között – több mint hatvanezren jógáznak, és hogy egyre nő a jóga iránti érdeklődés (ez egyébként valamennyi, nem kizárólag versenyorientált sportág esetében megfigyelhető). Európa többi országában is hasonló a helyzet: a lakosság 1 – 1,5%-a foglalkozik jógával.

A sport egyre több ember számára válik az egészséges életmód szerves részévé, mivel kiteljesíti az életet, megteremti az összhangot test és elme között, szélesíti a kulturális látóteret, valamint új távlatokat nyit a kommunikációban és az emberi kapcsolatokban.

Egy személyiséget lehet úgy is méltatni, hogy felsoroljuk a köszönőleveleket, érmeket és kitüntetéseket, amelyeket kapott – e könyv szerzője például számos, rendkívül rangos elismerésben részesült Indiában és sok más országban. Az ilyen kitüntetések azonban általában inkább elfedik az egyéniséget, mintsem hogy kiemelnék az emberiség érdekében végzett tevékenységük jelentőségét.

A számos megtisztelő cím, kitüntetés és díj közül, melyeket Swamiji különböző országok politikusaitól átvehetett, egyet mindenképpen szeretnék kiemelni. Mégpedig azt, amelyet Václav Havel írótól, a Cseh Köztársaság volt elnökétől kapott kivételes személyisége és jelentős munkássága elismeréseként. Václav Havel a hivatalos levélhez személyes megjegyzést fűzött, amelyben köszönetét fejezte ki Swamijinek két évtizeden át végzett önzetlen munkájáért és a nemes lelki értékekért, amelyeket az országnak adott.

A fent leírtak és az a tény, hogy egyre több élsportoló és szabadidősportot gyakorló veszi fel az edzéstervébe a „Jóga a mindennapi életben” rendszert, továbbá a sportolókkal való munkám tapasztalatai arra ösztönöztek, hogy a saját szakterületem szemszögéből örömmel elvállaljam e könyv méltatását.

Ljubljana, 2000. május

PhD dr. Kresimir Petrovic egyetemi tanár, a Ljubljanai Egyetem (Szlovénia), testnevelési karának dékánja