szahaszrára = ezernyi, végtelen

A szahaszrára csakra a fejtetőn található. Az „ezerszirmú lótusz”, a „Brahmarandhra” (Istenhez vezető kapu) vagy a „milliónyi sugár központja” elnevezéssel is szokták illetni, mert fénye a napsugárzáshoz hasonlítható. A Nap fényével semmilyen fényforrás nem vetekedhet, mint ahogy minden más csakra energiáját és kisugárzását elhalványítja a szahaszrára csakra ragyogása.

A szahaszrára csakrában fontos erő lakozik: a medhá shakti. Ez egy hormon, amely az agyi funkciókat, tehát az emlékezetet, az összpontosítást és a felfogóképességet befolyásolja.

A medhá shakti jógagyakorlatokkal aktivizálható és erősíthető. A szahaszrárának nincs semmilyen színe és tulajdonsága. Tiszta fénye minden színt és árnyalatot magában foglal. Az összes nádi energiája ebben a központban fut össze, mint ahogy a tengerbe is ezernyi folyó torkollik. Ez Shiva, a Legfelsőbb Önvaló székhelye. A szahaszrára csakra aktivizálásával elénk tárul az isteni ragyogás, és megnyilvánul a Legfelsőbb Tudat. Ahogy a felkelő nap elűzi az éjszaka sötétjét, úgy szűnik meg a tudatlanságunk a szahaszrára csakra felébredése nyomán.

Ez a csakra testesíti meg a jóga végső célját, azaz az önmegvalósítást és az Istenmegvalósítást. Aki eljut idáig, az megszabadul minden karmától és eléri a mokshát, vagyis megszabadul a születés és halál körforgásából. A jógi a meditáció során ebben a csakrában éri el a szamádhit, a Legfelsőbb Tudatállapotot. A szamádhi legmagasabb fokán, a nirvikalpa szamádhiban az elme végre tökéletes nyugalomra lel, s a jógi eléri a tudás alanyának, tárgyának és magának a tudásnak az egyesülését.

A szahaszrára csakrában ezerlevelűlótusz nyílik, a tudat tökéletes kiteljesedésének szimbólumaként. A csakra istensége a színtiszta, Legfelsőbb Tudat alakjában megnyilvánuló Shiva. Eleme az ádi tattva, a legfelsőbb spirituális tattva, mantrája pedig az ágjá csakrához hasonlóan az OM, vagyis az őshang.