A mantra olyan szó vagy mondat, amely igen magas szintű és erőteljes spirituális rezgést hordoz. Az egyik bhadzsant idézve: „Szavak útján adunk és kapunk. Szavak által fejezzük ki magunkat és értünk meg másokat.”

Minden szónak megvan a maga rezgése, minden szó a jelentésének és a kisugárzásának megfelelő hatást kelt a megszólítottban. Egy kedves, udvarias kifejezés, mint például: „Volnál szíves, megtenni a kedvemért?” egészen más reakciót vált ki, mint egy durva, illetve kemény megfogalmazás: „Tedd, amit mondtam!” A személyek, a színhely és az idő, a beszélő szája, ajka és nyelve egy és ugyanaz, a különbség egyedül a szavakban rejlik. Az asztrális világban is szavak szolgálják az érintkezést, a megértést, a kommunikációt, és figyelembe kell venni néhány szabályt, akárcsak a mi, fizikai világunkban.

Ha telefonálni akarunk valakinek, de a hívó vagy a hívott fél készüléke nem üzemel, nem jöhet létre a beszélgetés. A kapcsolatteremtésnek alapfeltétele, hogy mind az adó-, mind a fogadóállomás működjön, ám ezenkívül még egy feltételnek teljesülnie kell, mert ha a felek nem értik egymás nyelvét, üzemkész telefonok esetén sem teremthető meg a kapcsolat, nem lesz sikeres a kommunikáció.

Az állatoknak is megvan a maguk „nyelve”. Például a halak szavak és jelek nélkül, agyhullámaik közvetlen továbbításával érintkeznek, továbbítanak információt. Gondoljunk csak a vízben úszó halrajokra. Bámulatos és szinte felfoghatatlan, milyen tökéletes összhangban mozognak. Szorosan egymás mellett úsznak, anélkül, hogy egyszer is megérintenék egymást, majd hirtelen egyszerre, azonos irányba elfordulnak, és mégsem ütköznek össze.

Minden területnek megvan a maga kommunikációt szolgáló nyelve. A mantra – ahogy korábban már szó volt róla – olyan szavak sora, amelyek együttesen pozitív rezgést hoznak léte. A kiejtett szó hangot ad, a hang rezgést kelt. A rezgés erő – egy mindenen áthatoló kreatív erő –, amely mozgást és energiát gerjeszt. Az energia életet jelent, és ahol élet van, ott kreativitás is van. A mantra tehát végső soron mindent átható, erős kisugárzású, hatalmas kreatív energia.

A szó, illetve a hang a kozmoszban létező legnagyobb erő. Sokan úgy vélik, hogy a szeretet a leghatalmasabb erő, ám ez tévedés. A földi szeretet törékeny és kiszámíthatatlan, gyenge és változékony. A szavak ereje viszont hatalmas. A szavak boldoggá tehetnek vagy boldogtalanságba taszíthatnak bárkit. Szeretetet ébreszthetnek és meg is semmisíthetik a szeretetet.

Sri Mahaprabhuji azt mondta: „Szavaid illatozó virágeső módjára peregjenek ajkadról.” Az egyik költeményben pedig ez áll: „A szavaid fakasszanak örömöt, tégy mindenkit boldoggá velük. Béke és harmónia áradjon minden szavadból.”

Semmibe sem kerül kedveset, szépet mondani valakinek. Egy kemény vagy durva szóért viszont drágán megfizethetünk, ezért tanácsos szívélyes, udvarias jóindulatú, barátságos szavakat használni minden helyzetben. Ha ez mégsem lehetséges, jobb inkább hallgatni. Fontoljunk meg alaposan minden egyes szót, a szívünkre is hallgatva, mielőtt hangosan kimondjuk, mert miután elhangzott, nincs hatalom, ami érvényteleníthetné. Ahogy a mondás tartja: „Három dolog nem tér soha vissza: a kimondott szó, a kilőtt puskagolyó és a testből eltávozott lélek.”

A mantra szó két szótagból tevődik össze: man = elme, tra = felszabadítás. A mantra hang, amely megszabadítja az elmét a félelemtől, a függőségtől és a szenvedéstől. Amint az elme felszabadult, minden más problémánk automatikusan megoldódik, mert a legnagyobb probléma maga az elme.

Az elme örökké nyughatatlan, állandóan számtalan dologgal foglalkozik. A mindennapok forgatagában és világi problémáink közepette gyakran nem marad elég időnk arra, hogy Istenre gondoljunk. A mantra viszont nyugalmat ad az elmének, és Istenhez vezeti gondolatainkat.

A „tra” szótag másik jelentése: beteljesítés. Egy pohár víz kielégítheti a szomjazó szükségletét. De miféle szomjúság gyötri elménket és hogyan lehet csillapítani ezt a különleges szomjúságot? Vajon mi az, ami gúzsba köti az elmét, és hogyan lehet kötelékeiből kiszabadítani?

Az Átma, belső Önvalónk, a Kozmikus Önvaló esszenciája, amelynek a „Maha-ánanda”, a legfelsőbb üdvvel teli boldogság a valódi természete. Ezért minden egyéni létezőnek, amely ily formán a Kozmikus Önvaló része, legbensőbb lényegi tulajdonsága az örömteli állapot, az örök üdvösség – maga az Ánanda, a boldogság.

Az átma nem született, ezért nem is múlik el – halhatatlan. Az átma a mi igazi Önvalónk, a szat-chit-ánanda, vagyis valóság – tudat – üdvösség. Lelkünk csillapíthatatlanul arra szomjúhozik, hogy feloldódjon ebben az üdvteli boldogságban. Csak amikor elmerül az ánandában, leli meg áhított békéjét lelkünk.

Olyan ez, mint amikor kutat ásunk: ahhoz, hogy vízre leljünk, előbb kemény munkával el kell távolítanunk a földet, a köveket és a sziklákat. Az életben a napi gondjaink és nehézségeink jelentik a leküzdendő akadályokat. A mantra segít úrrá lenni mindennapos problémáinkon, betegségeinken, szenvedéseinken, és segít, hogy átélhessük az ánandát – a feltétel nélküli boldogságot, az üdv állapotát.

A jóga minden tudás alapja. A jóga jelenti a fényt, a tudatot és a létezést, amely mindig volt, van és mindig lesz. A jóga elve hoz minden láthatót és láthatatlant összhangba, egyensúlyba és harmóniába. A jóga az az erő, amely egyesíti a tudót, a tudás tárgyát és a tudást. A jógik és Risik meditációikban leltek rá erre a tudásra és fejlesztették azt, hogy aztán elterjesszék és az emberiség javára fordítsák. A szanszkrit nyelv és írás szimbólumai is a meditációkban kristályosodtak ki, mindegyik a világegyetem egy-egy szintjét és erejét idézi meg.

A napjainkban használt szanszkrit mantrák a jógik szellemi munkájának eredményei. Meditációikban bukkantak rájuk, és aztán az utókorra hagyták őket. A mantrák ezért eredeti szanszkrit nyelven sokkalta nagyobb hatásúak, mint bármely más nyelven.

A szanszkrit betűket dévanágariknak nevezzük (déva = Isten, nagar = polgár). A szanszkritot „az Istenek írása” jelzővel is szokták illetni, ami arról tanúskodik, hogy ez a nyelv a világ kezdetétől fogva létezik.

A mantrák fajtájuk szerint több csoportra oszthatók.

1. Bhadzsan (spirituális ének)

   A bhadzsan spirituális bölcsességet, tisztaságot ad. A bhadzsanéneklés az énekest és hallgatóját egyaránt inspirálja, tisztítja a tudatot, felemeli az érzéseket és az odaadást (bhakti).

2. Kirtan (Isten nevének ismétlése énekelt formában)

   A mantragyakorlásnak ez az énekelt formája elsősorban érzelmeinket érinti meg. Isten nevének áhítatos, érzelmekkel teli ismétlése erős spirituális energiát közvetít és megtisztítja a tudatot.

   A kirtanokat ugyanakkor nem tanácsos 5-10 percnél tovább énekelni, mert a túl sokáig tartó, túlfűtött kirtanéneklés túlságosan megnöveli az emocionalitást, az érzelmek túlcsordulásához és transzhoz, a valóságérzék elvesztéséhez és önkívületi (extatikus) állapothoz vezethet.

3. Ima

   Az ima a mantra szertartásos formája. „Párbeszéd Istennel”, amely szabadon fogalmazható, vagy igazodhat valamilyen alkalomhoz vagy meglevő szöveghez is (például reggeli, esti, asztali ima). Imádság közben határozottan érezhetjük Isten jelenlétét. Az ima segít megoldani a gondjainkat, fejleszti lelkiségünket, erősíti önmagunkba és Istenbe vetett hitünket, bizalmunkat.

4. Gyógyító mantra

   A mantra egy további formája a gyógyító mantra. A nádikban vagy a csakrákban fellépő zavarok és blokádok betegségek formájában nyilvánulnak meg a testben. A nádikat és csakrákat vibrációval, tehát hangokkal, szavak által is befolyásolhatjuk. A mantra rezgése így kedvező, jótékony, gyógyító hatással van a fizikai testre. A gyógyító mantrák ugyanakkor csak bizonyos testi és lelki fegyelem betartása esetén fejtik ki maradéktalanul a hatásukat. A visszaélések elkerülése végett a mantrák ismerői soha nem írják le, hanem kizárólag szóban adják tovább ezeket a szövegeket.

5. Spirituális mantra

   A hatékony, személyre szóló spirituális mantrát az önmegvalósított Mesterétől kapja a tanítvány. A Mester csak azoknak a jelölteknek adja át a mantrát, akik komolyan, eltökélten dolgoznak lelki fejlődésükön és mokshára (felszabadulásra) törekszenek.

   A mantrát a mantra dikshá (mantrabeavatás) keretében kaphatja meg az aspiráns (jelölt). A spirituális mantra vezet a lelki úton, elmélyíti az összpontosítást és a meditációt, segít leküzdenünk szorongásainkat és bizonytalanságainkat. Hatásos idegesség, stressz, megbomlott lelki egyensúly kialakulásakor, valamint nehéz élethelyzetekben.

   Lelki törekvő számára a mantra zseblámpa, amely irányt mutat a tudatlanság sötétségében. Biztos támasz, amelyre mindig számíthatunk, amely erőt, oltalmat és segítséget ad tanácstalanságunkban és ha elhagyatottnak érezzük magunkat.

   A mantra a meditáció „lelke”. Nélküle üressé, tartalmatlanná válik a meditáció, mantra nélkül a meditáció olyan, akár a test lélek nélkül. Mantra nélkül minden spirituális igyekezet, fáradozás semmivé lesz.

6. Bidzsa mantra

   Kitartó, folyamatos gyakorlással juthat el a tanítvány a Mesterétől kapott mantra esszenciájához. A bidzsa mantrát, általában a krija gyakorlásnál és a mély meditációban alkalmazzuk.

   A bidzsa azt jelenti: „mag”. Ahogy a fa magjában, kicsiben, de benne van az egész fa annak minden tulajdonságával, úgy a bidzsa mantra is magában rejti az egész világegyetem erejét. Az már egyedül a tanítványon múlik, hogy kiteljesíti- e a mantra erejét (mantra shakti). Ha egy kővel el akarunk találni valamit, az erőnktől, az összpontosító képességünktől és a célzóképességünktől függ, hogy sikerrel járunk- e. Az pedig a tanítvány állhatatos hitétől, fegyelmétől, céltudatosságától és odaadásától függ, hogy a mantra megvalósul-e benne.

Történt egyszer, hogy egy Mestertől, aki egy kis faluban járt, mantrát kért két gazda. A Mester azt mondta, hogy mielőtt megkapják a mantrájukat, ki kell állniuk egy próbát. Mindkettejüknek adott egy szem szójababot, és meghagyta nekik, hogy jól vigyázzanak rá, amíg vissza nem jön.

Az egyik gazda hazament, és skatulyába tette a babszemet. Gondosan le is zárta, mert úgy vélte, ez a legbiztonságosabb módja, hogy megőrizze a Mestertől kapott értékes ajándékot.

A másik imigyen okoskodott: „Ki tudja, mikor jő vissza a Mester. Meglehet, hogy addigra rég elrothad vagy elkallódik a babszem.” Elhatározta hát, hogy elülteti a szójababot. Hamarosan ki is bújt egy hajtás, amit gondosan ápolt és öntözött, így az egy maréknyi babot termett betakarításra.

Mivel a Mester még nem tért vissza, a földműves újra elültette a frissen szedett babszemeket, és a következő nyárra már egész zsáknyi szóját takarított be.

Amikor a Mester három év múltán végre ismét a faluba érkezett, a két gazda ismét mantráért folyamodott hozzá. „Előbb adjátok vissza a babot, amit rátok bíztam” – hagyta meg nekik a Mester.

Az egyikük büszkén előkapta díszes dobozát, ám amikor kinyitotta, döbbenten látta, hogy csak egy döglött moly árválkodik benne. A pórul járt kártevő nyilván belemászott valahogy, felfalta a babszemet, aztán csakhamar kimúlt.

A másik gazda csak üldögélt szótlanul, és várakozott. „És hol van a bab, amit neked adtam?” – kérdezte a Mester. „Azóta úgy megszaporodott, hogy nem tudom idehozni, de ha volnál kegyes velem jönni, örömest megmutatnám” – felelte az okos gazda. A terménytárolóhoz vezette a Mestert, ahol többmázsányi betakarított szója tornyosult. Ez a földműves nagyon megörvendeztette a Mestert, és meg is kapta a mantrát. A másik gazdának ellenben még sokat kellett várnia, és még többet tanulnia.

Aki mantrát kap és csak „zsebre teszi”, és nem gyakorolja, az éppolyan balgán cselekszik, mint a gazda, amelyik dobozba helyezte a babszemet, ahol aztán „az idő molylepkéje” felfalta azt. Aki viszont dolgozik a mantrával, megsokszorozza annak áldásos hatását. Hiszen amint tudjuk: „Gyakorlat teszi a mestert.”

A mantra úgyszólván „minden élethelyzetben” gyakorolható. Napi ügyeink intézése közben is ellazít és csillapítja az elmét, valamint elősegíti a tiszta, pozitív gondolkodást. Ahogy mindenben, ebben is el kell kerülni a túlzásokat és szélsőségeket, a mindenáron való „kierőszakolásokat”. Jóginak lenni azt is jelenti, hogy minden tekintetben mértéket tudunk tartani, ahogy az a Bhagavad Gitában (6/16) áll: „Nem jár a jóga útján az, aki sokat eszik, de az sem, aki túlzásba viszi a böjtölést, mint ahogy az sem, aki sokat alszik, és az sem, aki folyton folyvást virraszt.”

A spirituális mantra soha, senkinek nem okoz kárt. Legfeljebb hatástalan marad, ha hiányzik a megfelelő hozzáállás, vagy megszakad a gyakorlás.

A mantra nem csupán a gyakorlást, hanem vele együtt az életünket is sikeressé teszi. Létrehoz a szívünkben valamit, amit azután már senki sem vehet el tőlünk. Attól kezdve soha nem fogjuk magányosnak vagy elveszettnek érezni magunkat. A mantra minden helyzetben megóv minket. Amikor gondolatban vagy szóban felidézzük, ismételjük, pozitív rezgéseket kelt bennünk, és megtisztítja belső Önvalónkat. Ahogy a mosakodáshoz vizet és szappant használunk, úgy szolgál a mantra az elménk, a tudatunk és az értelmünk megtisztítására. A mantra színtiszta energiája elűzi a tudatunkra és a kedélyünkre ereszkedő homályt, ködöt és borút. Lehetővé teszi számunkra az állandó kapcsolatot belső Önvalónk és Isten között, és az összeköttetést a Legfelsőbb Tudattal.