A jógáról már a világ legősibb spirituális irataiban, a védákban is szó esik. A szent hagyományokat a mesterek sok nemzedéken keresztül csak szóban adták át tanítványaiknak. Az eredeti üzenet ennek ellenére csorbítatlan maradt, mivel a szanszkrit nyelvű versekben akár csak egyetlen betűmegváltoztatása vagy elhagyása is azonnal megbontaná a nyelvtani és verstani szerkezetet. A tudósoknak az a véleménye, hogy a legrégebbi himnuszok és bölcseleti filozófiai témájú szövegek, írások sok ezer évvel Krisztus születése előtt, vagyis még azt megelőzően keletkeztek, hogy a mai indiaiak ősei északról bevándoroltak az indiai szubkontinensre. Miután a szövegek évszázadokon át szájhagyomány útján terjedtek, a bölcs Maharishi Vjásza összegyűjtötte és írásos formába öntötte a védikus himnuszokat (ezért őt Véda Vjászának is hívjuk). Összesen négy véda lejegyzése fűződik a nevéhez: a Rig Véda, a SamaVéda, a Yajur Véda és az Atharva Véda. [1]
A védák egyrészt himnuszok, imák, mantrák és szertartási útmutatók, másrészt mély értelmű filozófiai és spirituális értekezések életről, halálról, anyagról és a szellemről, a világegyetem keletkezéséről, valamint a lélekről és Istenről, anélkül, hogy bármilyen konkrét istenfogalomra, vagy adott istenségre korlátozódnának.
Mivel a védákat csak a beavatottak értették, a jógik és a lelki vezetők magyarázatokat és megjegyzéseket fűztek hozzájuk. Közülük a legjelentősebbek az upanisádok. Ezek mesterek és tanítványaik közötti diskurzusokat, filozófiai eszmefuttatásokat, párbeszédeket tartalmaznak, amelyek a védák bölcseleti és spirituális magva körül folynak.
A védák és upanisádok nyomán hat filozófiai irányzat (sásztra) bontakozott ki, amelyek közül három közvetlenül összefügg a jógával: a Védánta sásztra, a Szankhja sásztra és a Jóga sásztra. A Védántában megtalálható a jóga bölcseleti tanítása [2], a Szankhja sásztrákban megfogalmazza a természettudományi alapvetéseket, a Jóga sásztrában pedig a bölcs Rishi Patanjali (Kr. e. 200 körül) leírja a rádzsa jóga elveit és technikáit.
A jóga másik alapvető írásműve a Bhagavad Gita. Ez a jóga etikájával, a világkép ismeretelméletével foglalkozik, és gyakorlati útmutatásokat ad arra, hogy a jóga útján hogyan érhető el az önmegismerés és az önmegvalósítás. A jóga üzenetét sok szent és lelki vezető vigyázta és terjesztette az idők során – egészen napjainkig.
(E könyv szerzője, Paramhans Swami Maheshwarananda is olyan mesterek láncolatához tartozik, akik életben tartják és megőrizték, továbbadták a jóga tanítását – a szerkesztő megjegyzése.)
Az alábbiakban bemutatjuk ezt a „Mester- láncot”:
Sri Alakh Puriji, a Himalája legendás mestere, akiről azt mondják, hogy tetszése szerint képes materializálódni és dematerializálódni. Tanítványainak csoportja veszi körül, kíséri Őt, akik Vele együtt időről időre megjelennek és láthatóvá válnak.
Sri Alakh Puriji tanítványainak egyike Paramyogeshwar Sri Devapuriji, akit Siva erejének megtestesüléseként tisztelnek. Sri Devpuriji a 19. század közepétől tevékenykedett a Sikar megyei Radzsasztánban (Északnyugat- India), amíg 1944-ben el nem hagyta fizikai testét.
Paramyogeshwar Sri Devpuriji volt a mestere Sri Deep Narayan Mahaprabhujinak, aki szintén Radzsasztánban élt és tanított. Sri Mahaprabhuji már megvilágosodottként született, mint az isteni szeretet és bölcsesség valódi inkarnációja. Tanításának lényege: „Szeresd az összes élőlényt, legalább annyira, mint saját magad.” Sri Mahaprabhuji 1963-ban, 135 éves korában távozott e fizikai világról.
Az Ő (Mahaprabhuji) spirituális utódja volt Paramhans Sri Swami Madhavananda, aki radzsasztháni ashramjában élt, s imádsággal, meditációval a világ javán fáradozott. „Lila Amrit – Sri Mahaprabhuji isteni élete” című könyvében megírta mestere, Sri Mahaprabhuji életének történetét. 2003 október 31-én Paramhans Swami Madhavananda elhagyta ezt a világot és mahaszamádhiba lépett. Útódja Sri Mahamandaleshwar Paramhans Swami Maheshwarananda.
Sri Mahamandaleshwar Paramhans Swami Maheshwarananda (vagy ahogy tanítványai nevezik: Swamiji. Ejtsd: Szvámidzsi) honosította meg a jóga tanítását a nyugati világban: Európában, Amerikában és Ázsiában, és az ő nevéhez fűződik e könyvben bemutatásra kerülő „Jóga a mindennapi életben” rendszer megalkotása. A testi, lelki, társadalmi és szellemi egészség elősegítésében szerzett érdemei elismeréseként számos nemzetközi kitüntetésben részesült. Indiában a „Jóga Doktora” és „A Spirituális Jóga Tudományok Professzora” címekkel tisztelték meg. 1998 áprilisában a Maha Nirvani Akhara rend Mahamandaleshwarrá avatta.